Jonghyun feje sajgott, ahogy az erős fény, szinte kiégette a retináit a lecsukott szemhéjain keresztül is. Idegen illat csapta meg az orrát, éppen ezért jobbnak látta, ha most már felébred. Percekig nem tudta ralizálni, hogy mégis hol lehetett. A tegnap este eseményei nem voltak teljesen tiszták a számára, mintha az elméje tudatosan tiltakozott volna ellene. Ahogy kezdett kitisztulni a feje, a kínzó fájdalom, a combjába nyillalt. Hangosan felszisszenve kapott a sérült részhez, igyekezve nem elkáromkodni magát.
- Hát felébredtél? - szólította meg az ismerős hang és annak tulajdonosa, nem sokkal később már előtte térdelt, s a kezében lévő tálcát, a garnitúra melletti kis dohányzóasztalra helyezte. Az illatokból ítélve, mintha sült bacon-ét érezte volna. Jonghyun szájában összefutott a nyál, ahogy megpillantotta a tálcán lévő tányér tartalmát. Jjong mindig is rajongott a nyugati konyháért, rendszeresen evett reggelire tojást, omlettet, sonkát, és ehhez hasonló dolgokat. A kérdés csak az volt, eme furcsa szokásáról hol szerezhetett tudomást Kibum? Habár logikusan véggigondolva, már azon sem lepődött volna meg ha a tisztálkodási, vagy egyéb intim szokásaival tisztában lett volna a szőke. Kicsit úgy érezte, ez a fiú mindennel tisztában volt, ami vele kapcsolatos. Csak azt nem értette, hogy miért? Vágyakozva legeltette tekintetét a gőzölgő reggelin, hasa hangos morajlásba kezdett. Kibum ezt megmosolyogta.
- Éhes vagy? - kérdezte a szőke. Jjong inkább meg sem válaszolta a kérdést, hiszen teljesen egyértelmű volt. Kibum szó nélkül emelte fel a tányért és a villát, majd megvárva míg Jonghyun ülő helyzetbe tornázza magát, a barna hajú kezébe nyomta őket. - Én gyorsan lezuhanyzom, ajánlom evés után te is tedd azt! - mondta az idomár, azzal magára hagyta Jonghyun-t a gondolataival együtt. Jjong úgy esett neki az ételnek, mint aki már hetek óta éhezik. A hús kellemes íze szétterjedt a szájában, minden egyes falattal csillapítva a barna hajú éhségét. Halkan hallani vélte a víz csobogását, ami valószínűleg a zuhanyzóból jött.
Jonghyun-nak valójában csak most volt igazán alkalma szemügyre venni a házat. A nappali falai barackszínben pompáztak, kellemes hangulatot nyújtva ezzel. A Jonghyun melletti falon, jobb oldalon, egy hatalmas ablak nyílt a városra, bordó függönnyel keretezve. A parketta helyett fehér padlószőnyeg cirógatta meztelen lábát. A bőrgarnitúra előtti kisasztal közepe üveg volt, előtte pedig egy lapos képernyős tévé volt a falra szerelve, mellette pedig megannyi dvd és cd lemez sorakozott a polcokon. A tévé alatt egy üvegszekrényben volt a dvd lejátszó és a hifi torony is. Ezek mellett volt az átjáró a konyhába, illetve Jonghyun bal oldalánál volt -valószínűleg- a hálószobába vezető ajtó, míg az erre párhuzamos falon a bejárati ajtó állt.
Jonghyun miután megette a tányér teljes tartalmát, megvárta míg Key kijön a fürdőből. A szőkeség csupán egy törülközővel a dereka körül lépett be a szobába és halványan elmosolyodva elvette a tányért Jjong elől, majd eltűnt a konyha ajtaja mögött.
A barna hajú megkísérelte a felállást, de azon nyomban meg is bánta, ahogy lába lüktetni kezdett. Nem szívesen vallotta be magának, de egyedül semmi képpen nem tudott megfürdeni, így aztán tehetetlenségében, visszakuporodott a takaró alá. Pár pillanat múlva Key ismét megjelent, ezúttal azonban teljesen felöltözve, és a barna hajúnak fogalma sem volt, hogy mikor vehette magához a ruhákat.
A szőkeség értetlen pillantásokat vetett Jonghyun-ra, aki hatalmas szemekkel nézett fel rá, majd egy drámai sóhaj kíséretében, össze fonta mellkasa előtt a karjait.
- Jonghyun-ah, nem találod a fürdőszobát vagy mi? - kérdezte, ám ahogy Jjong egy jelentőségteljes pillantást vetett a saját lábára, Key rögtön a szája elé kapta a kezét.
- Omo! Basszus... - gondolkodva harapta be alsó ajkát, ahogy valószínűleg azt mérlegelte magában, hogy lefürdesse e Jonghyun-t vagy sem. Végül egy megadó sóhaj kíséretében odalépett a bútorhoz, és a barna hajú hóna alá nyúlva, kitámogatta őt a zuhanyzóba.
A helyiség hatalmas volt, egy kétszemélyes zuhanyfülkével, és egy családi káddal ellátva, amiket a közélyük beállított mosdókagylóval, csappal, és tükörrel felszerelt szekrény választott el egymástól. A vécé egy külön kialakított kis fülkében volt, az egyik sarokban, közvetlenül a mosógép mellett.
A falak kicsit barnásabb krém színű csempékkel voltak kirakva, s a kád körüli művirágos-gyertyás-köves díszítés, egy görögfürdőre emlékeztette az embert.
Volt valami meghitt a berendezésben, talán a színek kompozíciója, vagy csak a kád díszítése, de megnyugtatta Jonghyun-t, és biztos volt benne, hogy Key nagyon sokszor itt relaxálhatott.
A szőke hajú, Jjong-ot a kád szélére ültetve, egy pillanatra eltöprengett magában.
Nem volt benne biztos, hogy innentől kezdve neki kellene folytatnia a dolgot. De elnézve a barna hajút aki még az se biztos, hogy felfogta a jelenlegi helyzetet, inkább beadta a derekát, és óvatosan, ügyelve a sérülésre, lehámozta róla a ruhákat, az alsógatya kivételével, majd beültette őt a kádba.
Jonghyun zavarban volt, és erre csak rátett egy lapáttal az is, hogy Key teljes lelkibékével látott neki a fürdetésének. A szőkeség megnyitotta a csapot, és a megfelelő funkcióra állítva azt, a kezébe vette a zuhanyrózsát. Mikor végre eltalálta a megfelelő vízhőmérsékletet, lassú mozdulatokkal kezdte mosni előbb Jjong hátát, miközben mögé térdelt, nem törődve azzal, hogy teljesen átázik a saját ruhája.
Jonghyun szívverése felgyorsult, ahogy az idomár kezei masszírozni kezdték vállait, és egy jól eső nyögés hagyta el a száját, amit nem tudott időben visszafogni. Key erre beharapta alsó ajkát, de ugyanolyan érzelemmentes maradt az arckifejezése, mint eddig.
Tusfürdőt nyomva egy szivacsra, Key ezúttal "normálisan" is megmosta a barna hajú hátát, majd a nagy kádban, kényelmesen átvándorolhatott a másik oldalára, hogy szembe térdelve vele, a mellkasát is megmossa. Jonghyun igyekezett kerülni a szőkeség tekintetét, aki őrjítően lassan húzta végig a szivacsot minden egyes izmán, majd a lábain is, gondosan ügyelve a sebre. Pillanatok alatt alakult ki valami olyan erotikus légkör, amit kár lett volna tagadniuk. Nem csináltak semmi olyat, nem értek egymáshoz úgy, mégis, olyannak tűnt ez az egész, mint egy szexuális aktus, bármiféle testi érintkezés nélkül. Feledtébb bizarr.
Mikor nagy nehezen végre túlestek a fürdésen, Key bekötözte a barna hajú combját.
Ám ezután jött csak a neheze.
- Hogyan foglak téged felöltöztetni? - töprengett Key hangosan, mire Jonghyun tiltakozón megrázta a fejét.
- Ha... Kölcsön adsz néhány ruhát akkor elintézem magam is... - mondta. Szörnyen zavarban volt, amit Kibum meg is mosolygott magában. Neki nem jelentett különösebben problémát az együtt fürdés ilyen szempontból, bár az igaz, hogy az ő fantáziáját megmozgatta Jjong teste. Ezért persze nem lehetett őt hibáztatni. De Jonghyun nem volt meleg, valószínűleg ezért volt számára sokkal kínosabb a szituáció.
- Még szerencse, hogy Hyung hagyott itt némi ruhát. - forgatta meg a szemeit Key, azzal el is tűnt, hogy pár perc múlva egy barna pólóval, zoknival, alsónadrággal és egy fekete melegítővel térjen vissza.
Bár az idomár tudta, hogy Minho valószínűleg nem repesne az örömtől ha megtudná, hogy szerelme kölcsön adta a ruháit Jonghyun-nak, de a helyzet megkövetelte ezt.
A ruhadarabok csak egy kicsit lógtak Jjong-on, de nem volt vészes. Különben is, a barna hajút most a megjelenése izgatta a legkevésbé.
Hiszen nem tudta meg, amit meg akart tudni, a múlt éjjel.
Key is tisztában volt azzal, hogy beszélnie kell a sráccal a történtekről.
Miután visszaszenvedték magukat a nappaliba, Key elvonult, hogy felrakjon egy kis vizet forrni, hogy aztán teát készítsen.
Eközben Jonghyun arra lett figyelmes, hogy a bejárati ajtó kinyílik, és Minho lépett be rajta. Egy gyors pillantásra méltatta csupán Jjong-ot, mire Key úgy robogott be a szobába, mint akit puskából lőttek ki. Valószínűleg meghallhatta a nyílászáró csukódását vagy... Ki tudja.
Kibum valósággal feldöntötte hyung-ját, ahogy a nyakába vetette magát. Egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze, amire Jjong akaratlanul is elpirult. A két srác olyan intenzitással falta egymás ajkait, hogy Jonghyun-nak akarata ellenére szorult össze a gyomra. Nem undorodott tőlük mégis... Hányingere volt, amit nem tudott hova rakni.
Az idomár csak hosszú percek után vált el Minho-tól, majd visszasietve a konyhába, három csésze teával tért vissza.
A helyiségre néma csend telepedett. Jonghyun nem akart megszólalni, tüntetőleg pedig inkább a teát iszogatta. Minho tekintete szinte lyukat ütött a halántékába, de Jjong próbálta ignorálni, több-kevesebb sikerrel. Kibum hosszú percek után megköszörülte a torkát.
- Szóval... Jonghyun-ah. Mint már mondtam, ott kell hagynod az Alvilágot. - mondta Key, mire a barna hajú összeráncolta a homlokát.
- Én meg már mondtam, hogy nem. Lezárhatjuk a témát? - Key-t kissé kezdte idegesíteni, hogy míg ő próbálja meggyőzni Jonghyun-t, Minho csak önelégülten vigyorgott.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, Hyung. - forgatta a szemét Kibum, mire a mágus hatalmas sóhaj kíséretében felállt, és leguggolva a barna hajú elé, kifejezéstelen tekintettel nézett a kiskutya szemekbe.
- Most jól figyelj rám, Kölyök! Nem mondom el mégegyszer... - Jjong-ot kirázta a hideg Minho hangvételétől, és szeme sarkából látta, hogy az idomár is összerezzent. - Nincs kedvem egy kolonc seggét védeni, nekem erre nincs időm. Szóval... Vagy elhúzol a francba, vagy a saját bőrödön fogod megtapasztalni az Alvilág könyörtelen valóját. - Minho szavai, beindítottak a vészcsengőket Jonghyun agyában. Nem akarta kockáztatni az életét, neki ez nem ért meg ennyit, így fontolóra is vette a lehetőséget. Komolyan megijedt, és legszívesebben felszívódott volna. Ám ehelyett csak reszelve sóhajtott egyet, a tüdeje ólomsúlyúnak tűnt, ahogy lassan kimondta az ítéletet, a saját fejére.
- Akkor elkárhozok. - mondta. - De már csak a saját büszkeségem miatt sem hagyom ott az Alvilágot.
